Bejegyzések

annyit repkedek összevissza, mint egy madár. legalább ezt az exhurrikánt megúsztuk, mondjuk: éppen olyan narancssárga volt az ég, mint annak idején a koliban a társalgó ablakán át a város fölött - csak most a sivatagi homokot hozta a szél. (nem is volt jó kimenni.) Ofélia: hát hiába vártalak egész nap összeszorult gyomorral?

a múlt heti Frankfurt után csütörtökön Berlin, utána Budapest: jó lesz végre valami mást is látni egy városból, mint a metrót meg a könyvvásárt. otthon persze leginkább az irodát - majdnem annyira várom, hogy az irodából dolgozhassak, mint a nyaralást. könnyen elszalad az idő itthon: mire észbekapok, már este 11 van, én meg pont most találtam valakit a facebookon egy írói csoportban akinek releváns választ tudok adni a kérdésére vagy végre rájövök, hogy lehet megtanítani valamit egy robotnak. be kell járnom egy irodába, nincs mese.

imádom a munkám és borzasztóan szerencsés vagyok hogy itt dolgozhatok, de vigyáznom kell, nehogy véletlenül rendszeresen elszaladjon …

ma mentem először

messzire biciklivel. és ma jöttem először haza biciklivel sötétben.

nem tudom elmondani mennyire hiányzott ez a szabadság - hirtelen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne (amúgy minden rendben is van).

csak egyszer hajtottam véletlenül a forgalommal szemben.

(persze még sok minden kell hogy teljes legyen a bringaélmény, és az egyik ilyen egy maszk lesz! legalábbis akkor, ha rendesen bejárok valahova dolgozni - ahhoz hogy eltekerjek a Lidlbe, talán nem kell maszk.)

Öt év

Mi ez, ha nem esély egy kis önreflexióra? Öt éve hagytuk el Magyarországot. De nincs még öt éve, hogy London az otthonom. Ha arra gondolok, hogy mit adott nekem ez a város, akkor előkelő helyen szerepel a ma esti fried lemongrass tofu - minden mást nehezen, akaratán kívül adta.Ha arra gondolok, mit vesztettem el azáltal, hogy elhagytam Magyarországot, nehéz megfogni: egy másik Zsófi élne egy másik életet. Remélem, nem maradtam ki valamiből visszavonhatatlanul. Veronika viszont kimarad: sosem lesznek hasonlóak a kamaszkori tapasztalatink. (Pedig lehetnének.) Most nem tudom, hogy merre tovább.

Vajon

születéstől fogva berögződött magatartás-mintázatok vagy a véremben, a génjeimben hozott temperamentum?Nem tudom. Minden nehéz így - mindig azt bántom, aki közel van hozzám.
esténként hosszú sétákat teszek, ha már futni nem járok. kellene egy kutya?
vajon miért töltöm az időm nagy részét mások fejébe zárva?

Rough translation

Az új kedvenc podcastom pedig az NPR Rough Translation. A design egyszerű: fognak egy témát ami aktuális Amerikában, valamit, amiről sokat beszélnek mostanában, és megnézik, hogy ugyanez hogy néz ki máshol a világban. Mivel a legtöbb műsor amit hallgatok, egyértelműen amerikai, gondoltam, micsoda felüdülés lesz egy kicsit hallani valami másról is. Mekkorát tévedtem. A Rough Translation eddigi minden egyes adása annyira drámai volt, hogy ember legyen a talpán aki kibírja sírás nélkül. (Én nem nagyon szoktam.) Az egyik friss adás például, Anna in Somalia, arról szólt, hogy egy politikai fogoly egy szomáliai börtön hogy olvasta fel az Anna Kareninát a mellette lévő céllában raboskodó barátjának - és kopogta le az egészet a rabok titkos Morse kódján, mert beszélget szigorúan tilos volt. És mit tanulsz az Anna Kareninából, ha szomáliai politikai fogoly vagy? Meglepő módon azt, hogy a feleséged is ember, önálló érzésekkel és gondolatokkal. Ha ez nem volt elég meggyőző: van egy adás a brazil…

Már három hete

dolgozom itthonról. Nem tudom, innen hova van feljebb: ez az álommunkám.Az, hogy nekem valaki azért fizet, hogy angolul szórakoztató dolgokat írjak, egyrészt furcsa, másrészt egyáltalán nem mondhatom, hogy minden döntésem ide vezetett: mintha annak ellenére kaptam volna meg ezt a posztot, amilyen döntéseket hoztam.Itthonról dolgozni szuper, csak kicsit magányos, ezért jó, hogy megtartottam a tanítványaimat (2 magyaros, 2 angolos), akikkel néha tudok Skype-on beszélgetni.Amikor nem dolgozom, igyekszem mindenhova gyalog menni, hosszú sétáimra pedig legjobb barátom, Ira Glass kísér el. Mondjuk ahogy a helyzet kinéz, úgy tűnik, hogy új kedvenc podcastom van!