...viszontlátásra hát
utolsó tanítási nap. bizonyos személyeken és magán az ISKOLÁN ( ami főleg hangulat és emlék ) kívül a rutin fog hiányozni, a mindennapok unalmas, de rendszert, keretet teremtő monotonitása. ez az egész úgy van belénk karcolva, mint a padokba az ájlávjú. (mint fent, a rajzteremben, tizenéves Laci ♥ Juli- k, és arra gondoltam, hogy a szerelem elmúlik, de a padba karcolva örök ( de mennyire nem volt az ), és már talán a tanárok sem emlékeznek arra Lacira meg a Julira (dehogynem, a tanárok mindenre emlékeznek, NL is emlékezett arra, kivel járt 10 éve a fiúm ), de mi még mindig látjuk, és alákarcolhatjuk, hogy Kati LOVE Zoli , zárójel vége.) és ezek maradnak meg biztosan, a kávéízű reggelek énekkaron, Tündinéninél, Lacibácsinál, mikor hol, az utazás, a bizsergés a dolgozatok előtt, meg hogy az első verseimet a fizikafüzetbe írtam a pad alatt, meg a les rois du monde, meg... van még pár.