az elmúlt néhány hét nagyon sűrű volt, többek között le kellett adnom egy cikket (és a szakdolgozatomon még el sem kezdtem valójában dolgozni), meg új managerem is lett, ami mindig megvisel, de aztán szerencsére véget ért, és elmentünk világot látni. ez az első, hogy egy barátom meghívott az esküvőjére - látszik, hogy nincs sok barátom (vagy csak nem házasodnak). mind mentünk: V., M., ukrán barátnőnk M. meg én - mindenkire ráfért már egy kis svájci levegő.
jó lett volna két legyet ütni egy csapással, és minden zürichi barátunkat meglátogatni, de sajnos erchegyia éppen nyaral; különleges volt úgy a lakásban lenni, hogy ők nem voltak ott. egy pillanatkép valaki életéből; ha akarnánk, nyitogathatnánk a fiókokat és szekrényeket, végignéznénk a netflix előzményeket (all those guilty pleasures), persze mire bukkanhatnék rá, amit nem tudok egyébként is. a zürichi élete számomra eddig csak olyan mértékben volt valóságos, hogy nem tudtunk találkozni, amikor otthon jártam; most formát öltött, a történetekhez helyszínek társultak, el tudom képzelni, hogy hazaér és leveszi a cipőjét, elmegy boltba, villamosra száll.
ritkán találkozunk, jó időnként megerősíteni, hogy a másik még mindig valóságos személy, nem csak a képernyőn létezik.
nem tudom, hogy milyen egy hagyományos magyar, német vagy svájci esküvő, de azt gondolom, hogy R. esküvője nem teljesen követte egyikük hagyonányait sem, hanem saját szokásokat teremtettek. mindenesetre gyönyörű volt, és nagyon professzionálisan volt három nyelven levezényelve: mi a többi angliai vendéggel ültünk egy asztalnál, de külön asztaluk volt a magyaroknak is.
R. ismertetett össze a baseli hostunkkal, aki egész nap kalauzolt minket a városban, és megmutatta, milyen egy igazán jó couchsurfing tapasztalat. délután már csak a Rajna-parton szerettünk volna olvasgatni az árnyékban, mert nagyon leégtünk, ehelyett a mellettünk ülő nénivel beszélgettünk (sokan akartak velünk angolul beszélni, ami rosszul esett, mert én meg németül szerettem volna). beszéltünk egy kicsit politikáról is, és említette a "this horrible bomb in England"; én meg nem akartam kijavítani, hogy (eddig szerencsére) nem volt itt semmiféle bomb, semmilyen komoly támadás.
másnap reggel jöttek a hírek.
mit sejtett meg a néni, milyen kísérteties nyelvbotlás volt. (de ez már egy másik történet.)
jó lett volna két legyet ütni egy csapással, és minden zürichi barátunkat meglátogatni, de sajnos erchegyia éppen nyaral; különleges volt úgy a lakásban lenni, hogy ők nem voltak ott. egy pillanatkép valaki életéből; ha akarnánk, nyitogathatnánk a fiókokat és szekrényeket, végignéznénk a netflix előzményeket (all those guilty pleasures), persze mire bukkanhatnék rá, amit nem tudok egyébként is. a zürichi élete számomra eddig csak olyan mértékben volt valóságos, hogy nem tudtunk találkozni, amikor otthon jártam; most formát öltött, a történetekhez helyszínek társultak, el tudom képzelni, hogy hazaér és leveszi a cipőjét, elmegy boltba, villamosra száll.
ritkán találkozunk, jó időnként megerősíteni, hogy a másik még mindig valóságos személy, nem csak a képernyőn létezik.
nem tudom, hogy milyen egy hagyományos magyar, német vagy svájci esküvő, de azt gondolom, hogy R. esküvője nem teljesen követte egyikük hagyonányait sem, hanem saját szokásokat teremtettek. mindenesetre gyönyörű volt, és nagyon professzionálisan volt három nyelven levezényelve: mi a többi angliai vendéggel ültünk egy asztalnál, de külön asztaluk volt a magyaroknak is.
R. ismertetett össze a baseli hostunkkal, aki egész nap kalauzolt minket a városban, és megmutatta, milyen egy igazán jó couchsurfing tapasztalat. délután már csak a Rajna-parton szerettünk volna olvasgatni az árnyékban, mert nagyon leégtünk, ehelyett a mellettünk ülő nénivel beszélgettünk (sokan akartak velünk angolul beszélni, ami rosszul esett, mert én meg németül szerettem volna). beszéltünk egy kicsit politikáról is, és említette a "this horrible bomb in England"; én meg nem akartam kijavítani, hogy (eddig szerencsére) nem volt itt semmiféle bomb, semmilyen komoly támadás.
másnap reggel jöttek a hírek.
mit sejtett meg a néni, milyen kísérteties nyelvbotlás volt. (de ez már egy másik történet.)
Megjegyzések